DEM céljára a vektoros TIN modell és a raszteres magassági modell egyaránt megfelelő ugyan, de nem véletlen, hogy mindkét eljárás használatban van: mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai is.
Raszteres DEM:
- ASCII vagy geotiff formátumba mentve az adatokat, jóformán mindegyik térinformatikai rendszer képes azokat megnyitni és felhasználni.
- Konvolválható, így egyszerűen készíthetők bonyolultabb elemzések is.
- Minden, a 2,5D modelleket alapul vevő elemzési eljárás képes kiindulási alapként használni.
- Nagyon redundáns és a redundancia a felbontás javításával egyre nagyobb lesz. Ezért:
- Általában sokkal nagyobb tárhelyet igényel mint a TIN.
- Egy raszterhez egyszerre csak egyetlen szakadat és egy címke tartozhat.
- Az egyes raszterekhez tartozó adatok egyenkénti megváltozatása, kezelése, általában viszonylag nehézkes.
TIN (2,5D):
- Mivel a TIN nem egyéb, mint egy vektoros állomány, ezért az azt felépítő háromszögekhez, azok csúcspontjaihoz és éleihez külön-külön egyszerre több – gyakorlati szempontból tekintve: tetszőleges mennyiségű – adat tartozhat.
- Az adatok kezelése, megváltoztatása, akár tömegesen is – az adattáblában – viszonylag egyszerű, könnyen automatizálható feladat.
- A raszteres DEM-nél sokkal kevésbé redundáns, ezért:
- Általában sokkal kevesebb tárhelyet igényel mint a raszteres DEM.
- Bár shp formátumban – ami a térinformatikában igen elterjedt vektoros adattárolási eljárás – menthető, a felhasználhatósági köre mégis szűkebb, mint a geotiff-é. Ezen kívül szempont az is, hogy a geotiff képes egyetlen állományban tárolni minden adatot, az shp viszont nem.
-Nem konvolválható.
Összességében az mondható el, hogy mivel mindegyik eljárásnak vannak előnyei és hátrányai, ezért igazándiból az éppen használt szoftver-környezet és az aktuális cél dönti el, hogy melyiket érdemes használni. És persze a felhasználó ismeretei is legalább ilyen súllyal esnek latba. Általános érvényű megállapítások a felhasználást illetően nem adhatók, gyakran az egyéni tapasztalatok és felhasználói ismeretek döntenek.
A 2,5D modellek kapcsán meg kell még jegyezni, hogy koránt sem csak valós felszínek modellezésére használják őket. Ugyanígy lehetséges egyéb – virtuális – felszínek, illetve izofelületek megjelenítésére és elemzésére. Ilyenek például a légnyomás, a csapadék, vagy éppen a népsűrűségi, hullópor-koncentrációt stb. mutató adatok szemléletes megjelenítésére is (14.10. ábra).
