Az EUROSEM-mel ellentétben az EROSION3D már egy GIS-alapú, vízgyűjtőkre kidolgozott egyeseményes fizikai modell (WERNER & SMITH, 1996). Elsősorban mezőgazdasági területekre tervezték, s ennek megfelelően a vízerózión túl a tápanyagok és a diffúz szennyeződések mozgásának modellezésére is alkalmas. Németország egyes tartományaiban a modell be van építve a talajvédelmi programok döntéshozói mechanizmusába, hazánkban a Velencei-hegységben és a Szekszárdi-dombságban alkalmazták egy-egy kisvízgyűjtőn (KITKA et al. 2008, BORCSIK et al. 2011).
Raszteres alapú bemeneti paramétereit célszerű ArcGIS-ben előállítani. Alkalmazásának felső korlátja 1000*1000-es méretű rácsháló, azaz 1 m-es felbontás esetén csak 1 km2-nyi, 10 m-es felbontásnál már 100 km2-nyi területet tudunk vele modellezni. Alapját a vízgyűjtő domborzatmodellje adja, melyet ascii formátumba konvertálunk a szoftver futtatása előtt. A EUROSEM-nél jóval kevesebb, összesen 7 talaj- és növényzeti input paramétert használ fel (4.12. ábra).
A talajparaméterek közül az egyik legfontosabb a szemeloszlás, mely 3-3 frakcióméretet különít el az agyag, iszap és homok mérettartományában is (összesen 9 kategóriát). Ez alapján határozzuk meg a talaj fizikai féleségét, besorolva azt a német osztályozás 31 kategóriájának valamelyikébe. Amennyiben bármely további talajjellemzőről nincs mérési adatunk, az előbbiekben meghatározott kategória alapján a paraméterkatalógusból tudjuk becsülni az adott paraméter értékét. A szemeloszlás másik jelentősége, hogy belőle, illetve a térfogattömeg és a szervesanyag-tartalom értékeiből számolja a modell a talaj hidraulikus vezetőképességét. A víznyelési görbéhez pedig az említett paramétereken kívül a kezdeti talajnedvességet is felhasználja. Az E3D a Green-Ampt-formulával dolgozik.
A talajkohézió és a felszín érdességét leíró Manning-féle n-érték a transzportfolyamatokat, azaz a hordalékszállítást határozza meg. A 4.12. ábrán feltüntetett korrekciós faktor szerepe a mért és modellezett értékek összehangolása. Rendkívül érzékeny rá a modell, terepi mérésekkel történő kalibrálása elengedhetetlen.
A felszínborítottságot legtöbbször a területhasznosítási térkép alapján vektoros formában adjuk meg, míg a talajparamétereket a rendelkezésünkre álló adatbőség függvényében vagy talajtérképek és kartogramok alapján poligonokkal, vagy pontszerű méréseken alapuló interpolációs eljárások segítségével raszteres állományként állítjuk elő. A 4.12. ábrán felsorolt talaj- és növényzeti paramétereket, illetve a korrekciós faktort tartalmazó térképi állományokat gridekké alakítjuk, majd – a DDM-hez hasonlóan – ArcInfo ascii fájlokat gyártunk belőlük. Ezzel előkészítettük az adatbázisunkat a modellfuttatásra: először az E3D Preprocessorában „talajfájlt” és „relieffájlt” állítunk elő a beolvasott állományokból, illetve ugyanitt készítjük el a csapadékfájlt is, majd az elkészített 3 fájlra lefuttatjuk az E3D-t.
A modell legfontosabb kimeneti paraméterei a cellákra, illetve a cellákhoz tartozó részvízgyűjtőkre számolt lefolyás és erózió, valamint a hordalék szemeloszlása. Az eredmények megjelenítése és további feldolgozása megfelelő geoinformatikai szoftverekkel (ArcView, ArcGIS) történhet.