„…minden modell információt adó rendszer.” [De: nem minden információt adó rendszer modell!](Szücs E., 2003)
A modell tehát rendszer:
- célja az emberi megismerési folyamat elősegítése, újabb ismeretek szerzése;
- egymással kölcsönhatásban lévő részekből (a modell elemeiből) összeálló (összeállított) szerves egész;
- meghatározott “környezetével” (az ún. modellezettel) hasonlósági összefüggésben van, nélküle nem is értelmezhető.
Modell definíció: a modell bonyolult, részleteiben nem ismert fizikai, kémiai, biológiai, környezeti stb. rendszerek működésének megismerésére készített sematikus elképzelés, amelyből új összefüggésekre lehet következtetni, vagy amely alkalmas arra, hogy a rendszer jelenségei matematikailag leírhatók legyenek. A modell a valódi rendszereknek többnyire csak főbb tulajdonságait tükrözi, egyszerűsített formában. Hogy melyek ezek a tulajdonságok mindig attól függ, hogy miért van szükségünk a modellre (Horváth, 1987).
Szigorúan véve a világ minden jelensége (minden rendszere) különbözik egymástól, nem lehet két azonosat találni közöttük. De ugyanaz a rendszer sem azonos önmagával, ha két különböző időpontban vizsgáljuk. Ebből arra a következtetésre lehetne jutni, hogy a végtelen sok, egymástól különböző jelenség megismerése lehetetlen. Az emberi gondolkodás alapja azonban az általánosítás, az absztrakció. Az ember a világ megfigyelése során igyekszik felismerni az egyes jelenségek közös tulajdonságait.
RENDSZER = csoport, rend, szerkezet, berendezés…? „minden mindennel összefügg” helyett „mi, mivel, hogyan függ össze”!(Szücs E. 2003)
Természettudományi lexikon: anyagi rendszer az egymással kölcsönhatásban lévő anyagi testek összessége, amelyeket sajátságaik tanulmányozása céljából elkülönítünk a környező világ több tárgyától. Mindent, ami nem számít a rendszerhez, környezetnek nevezünk.
Jövőkutatási fogalomtár: egymással meghatározott viszonyban (összefüggésben, kölcsönhatásban) levő elemek egységes egészt képező halmaza. Alkatrészeinek kapcsolódási módja adja a rendszer szerkezetét. A rendszer mint egész, olyan integratív tulajdonságokkal is rendelkezik, amelyeket alkatrészei (alrendszerei, elemei) nem mutatnak. Minden rendszer elkülönül, megkülönböztethető környezetétől (hátterétől), viszonylagos önállósággal rendelkezik; ugyanakkor többé-kevésbé szoros kapcsolatban van környezetével, hatásokat vesz fel, s ad át. A rendszerek hierachiát alkotnak és alrendszerekre bonthatók. Az elemei közötti kapcsolat erősebb az elemek adott aspektusból vizsgált környezeti, külső kapcsolatainál.
Bertalanffy rendszerének fogalma: a tudomány fejlődése során egyre specializáltabbá vált. Ennek a veszélynek a felismerése vezette a tudósoknak azt a csoportját, akik a negyvenes években elindultak abban az irányban, hogy keressék a különböző tudományágak közötti kommunikáció lehetőségét, az egyes szaktudományok eredményeiben az általánost. Ez az irány vezetett el az általános rendszerelmélet koncepciójának kialakításához. Az általános rendszerelmélet megalapítója, akinek a munkájában ez a kifejezés először megjelent, Ludwig von Bertalanffy, magyar származású amerikai biológus.
„A rendszerek kölcsönhatásban álló elemek olyan együttesei, amelyekre bizonyos rendszertörvények alkalmazhatók". Ez a definíció meglehetősen általános, szinte csak kiindulópontot jelent. A benne szereplő fogalmak (kölcsönhatás, elem, törvények) visszatérnek a további definíciókban is. Itt Bertalanffy azt mondja ki, hogy a rendszer vizsgálata mindig valamilyen konkrét nézőpontból, konkrét szempontok szerint történhet csak. Ezeket a "bizonyos rendszertörvényeket" tehát a szaktudományoknak kell megadni. A rendszer ugyanis soha nem "általában" rendszer, hanem mindig "valamilyen" rendszer, s a milyensége specifikálódik a rendszertörvényekkel.
A határvonal a rendszer és a környezet között igen sok esetben nem húzható meg élesen. A rendszer-környezet viszony megértéséhez feltétlenül látnunk kell, hogy a való világ rendszerek hierarchikus rendszere; azaz, bármely rendszer egy tágabb rendszer része, alrendszere, s ugyanakkor neki is alrendszerei vannak, Tehát egy adott rendszer valamely magasabb rendszerszinten éppen a "környezet" elemeivel kapcsolódhat össze.
A rendszerek klasszikus osztályozásai közé tartozik Bertalanffy által tett megkülönböztetés, amely szerint léteznek zárt és nyílt rendszerek. A zárt rendszerek azok, amelyek a környezettel kizárólag energiát cserélnek, míg a nyílt rendszerekre az energiacsere mellett az anyagcsere is jellemző. Zárt rendszereknek tekinthetjük pl. az egyszerű gépeket, míg a nyílt rendszerek sorába tartoznak általában az élő rendszerek.
Boulding kilenc, egymásra hierarchikus rendben épülő osztályba sorolta a rendszereket:
1.Statikus struktúra vagy másképpen a vázak szintje
2.Egyszerű dinamikus rendszerek ("óraművek") szintje
3.Vezérlő mechanizmusok vagy kibernetikai rendszerek szintje
4.Önfenntartó struktúrák szintje
5.Genetikai társadalom, a növény szintje
6.Az állatok szintje
7.Az emberi szint
8.A társadalmi szervezetek szintje
9.Transzcendentális rendszerek
Stafford Beer a rendszerek kettős szempontú, azaz kétdimenziós csoportosítását végezte el (1.1.ábra). Egyik osztályozási szempontja szerint a rendszer bonyolultságától függően megkülönböztet egyszerű, bonyolult és különlegesen bonyolult rendszereket. Másik osztályozási szempontja: ha a kölcsönhatások pontosan előrejelezhetők, determinisztikus rendszerről van szó, ha ezt nem tehetjük meg, a rendszer sztochasztikus.
