A Corona műholdak követőjeként a GAMBIT (KH-7, KH-8) nevű műholdakat használták. A program célja kis területekről nagyon nagy felbontású képek készítése volt. A GAMBIT 1963 és 84 között működött, a KH-7 térbeli felbontása kb. 46 cm, míg a KH-8 felbontása háromszor jobb, 15 cm volt.
A Corona folytatásaként fejlesztették ki a 30–60 cm felbontású Hexagon KH-9 (BigBird) nevű műholdakat, melyek ilyen felbontás mellett is sokkal nagyobb területről készítettek felvételeket, mint a Corona. 1971–84 között 18 HEXAGON műholdat bocsátottak fel. A fedélzeten 2 db 1520 mm fókusz-távolságú kamerát és egy 300 mm-es térképező kamerát helyeztek el. A műhold élettartama 275 nap, hossza 15,2 m, átmérője 3,05 m, teljes tömege 11400 kg volt.
Az Amerikai Légierő ember vezérelte (MOL–Manned Orbiting Laboratory) felderítőrendszert akart a világűrbe juttatni. A henger alakú KH-10 munkatere 33 m3 lett volna, de a projekt 1969-ben, több mint 1 milliárd dollár elköltése után befejeződött.
9.4. táblázat - A KH-7–12 műholdak fizikai paraméterei [92]
|
KH-7 |
KH-8 |
KH-9 | |
|
kódnév |
Gambit |
Gambit |
Hexagon |
|
működési idő |
1963–1967 |
1966–1984 |
1971–1986 |
|
tömeg (kg) |
2000 |
3000 |
11400 |
|
kamerák száma |
2 |
2 |
4 |
|
küldetés sorozatszáma |
? |
1700 |
1900 |
|
élettartam (nap) |
5,47 |
50–80 |
52–275 |
|
pályamagasság (km) |
92,22–186,86 |
83,6–254,3 |
100,9–159 |
|
összes/sikeres küldetés |
38/36 |
60/57 |
20/19 |
|
KH-11 |
KH-12 |
Lacrosse | |
|
kódnév |
Kennan/Crystal |
Improved Crystal |
Lacrosse |
|
működési idő |
1976–1988 |
1990-től |
1989-től |
|
tömeg (kg) |
13500 |
19600 |
26000? |
|
kamerák száma |
? |
? |
? |
|
küldetés sorozatszáma |
5500 |
? |
? |
|
élettartam |
987-1175 nap |
10-12 év |
? |
|
pályamagasság (km) |
114–224 |
150–600 |
400 |
|
összes/sikeres küldetés |
10/9 |
4/4 |
4/4 |
1976 végén az első KH-11 (KENNAN / CRYSTAL) felbocsátásával az űrfelderítés új korszaka kezdődött el. A KH-11 műholdhoz hasonló, de továbbfejlesztett elektronikai rendszerrel rendelkező KH-12 (KH-11B/IMPROVED CRYSTAL) még élesebb képeket szolgáltatott kb. 15 cm-es (6 inches) felbontással. A periszkóp-típusú forgó tükör a képeket az elsődleges tükörre reflektálja, így a KH-12 képes nagy látószög alatt is képeket készíteni. A KH-12 több üzemanyagot hordoz (7 tonna), így jobban manőverezhető és hosszabb az élettartama. A KH-12/1-et 1992. november 28-án, a KH-12/2-t 1995. december 05-én, a KH-12/3-at 1996. december 20-án, a KH-12/4-et 2001. október 5-én felbocsátották fel.
A CIA 1976-ban indította képkészítő, radarrendszerű műholdak fejlesztésére vonatkozó projektjét, mely elvezetett az INDIGO prototípusú képkészítő radar-rendszer sikeres kipróbálásáig (1982. január). Bár a folyamatosan működő rendszer üzembeállításáról a viták nem csillapodtak, a Lacrosse nevű rendszer fejlesztése elindult 1983-ban, melynek felbontása elérte az 1 m-t (3,3 láb).
A Lacrosse-1 (1988-106B 19671) nevű műholdat 1988. december 2-án az űrsiklóról (Space Shuttle) indították el. A pálya inklinációja 57°, a pálya magassága 680–690 km. A Lacrosse-2 (199-A) felbocsátása 1991. március 8-án történt a Vandenberg Légibázisról Titán-4 hordozórakéta segítségével. A Lacrosse-1 felváltására a Lacrosse-3 (199-A) műholdat 1997 őszén indították el.