A műholdak analóg kamerákat hordoztak, a felvételek negatívra készültek. Mindegyik film fekete-fehér volt, néhány kísérleti jellegű infravörös és színes film kivételével. A negatívokat kapszulákban juttatták vissza a Földre. Ezek a kapszulák ejtőernyővel ereszkedtek le és egy speciálisan felszerelt C-119 típusú repülőgéppel kapták el a levegőben, vagy az óceánból hajók halászták ki. A megtalálást jeladók segítették.

A Corona program első felbocsátásait Discoverer fedőnév alatt hajtották végre. A Discoverer programot – a híradások alapján – műholdtechnológiai-fejlesz-tések céljából indították el, de a valóságban a Corona fotográfiai tevékenységét fedte. A Discoverer program végül nemcsak felderítő tevékenységet tartalmazott, hanem nem-képkészítő tesztrepüléseket. Ezek során a visszatérő technikai problémákat próbálták kiküszöbölni, valamint 2 új szenzort is kipróbáltak (az egyik a MIDAS rendszer). A Discoverer-38 repülése után a programot teljes egészében a fotografikus felderítés irányában folytatták.^[85]

A Corona program indításakor az első 12 kísérlet meghiúsult, a 13. kísérletkor a repüléssel minden rendben volt csak éppen ez egy kamera nélküli repülés volt. Az első teljes sikert hozó repülést 1960. augusztus 18-án hajtották végre. A program során 1 nap alatt nagyobb területről tudtak felvételt készíteni, mint a teljes, U-2 repülőgéppel végrehajtott felderítések során.

A KH (KeyHole – kulcslyuk) jelölés használatos minden fotografikus felde-rítő műholdra vonatkozóan. A KH jelölés utáni szám utal a műholdon használt kamera típusára. Ezt a jelölést 1962 óta használják a 4. kamerarendszertől kezdve, ezért az ezt megelőzők a KH-1, KH-2, és a KH-3 nevet kapták.

A 144 db Corona indításból 102, a 11 Argon indításból 6, a 3 Lanyard indításból 1 volt sikeres. A program teljes költsége kb. 850 millió USD volt.

*néhány színes tesztfilm készült az 1104, 1105, 1106 és a 1108 számú repüléskor.

1995 februárjában Bill Clinton, az USA akkori elnöke, Különleges Elnöki Rendeletében engedélyezte a Corona, Argon, és Lanyard műholdak által készített felvételek titkosság alóli felszabadítását. A rendelet az 1960 és 1972 között készített több mint 860 ezer felvételre vonatkozott. A felvételek átkerültek a Washington melletti, NARA (National Archives and Records Administration, Maryland) nevű központba.^[87] Ezek a felvételek ma már nyilvánosak és akár az interneten keresztül is megrendelhetők az USGS EarthExplorer honlapján.^[88] A KH-7 és a KH-9 felvételeinek titkosságát 2000-ben oldották fel.^[89]

Kamera adatok

Viszonylag kevés információ áll rendelkezésre a műholdak technológiai rendszereivel kapcsolatban, bár néhány kamerarendszer adatai ismertek. A korai rendszerek (KH-1, KH-2, KH-3 és KH-6) egy panoráma kamerát vagy egy keretező kamerát (KH-5) hordoztak, míg a későbbi rendszerek (KH-4, KH-4A, és KH-4B) két panoráma kamerája 30 fokos szöget zárt be egymással (egyik előre másik hátrafelé tekintett). A KH-6 kameráját úgy programozták, hogy ugyanarról a terü-letről készüljön felvétel előre és hátratekintve egyaránt, ezáltal sztereofelvételek készültek. A LANYARD (KH-6) program speciális célja a Tallinn melletti szovjet ICBM telep felderítése volt. A korai rendszerekben egy filmkazetta, a későbbiekben két kazetta volt. A KH-4A volt az első, mely több kazettában tárolta a filmeket (9.1. ábra^[90]). Az előre- és hátratekintő kamerák kazettáit külön csomagolták, így ha a kamerapár egyik eleme esetleg elromlott, még lehetőség volt a másik kamera által készített felvételek kiértékelésére (9.2. ábra).

9.1. ábra - Fénykép a Corona (KH-4B) képkészítő rendszerérő

9.2. ábra - Szeged belvárosa Corona felvételen (KH-4B, pankromatikus felvétel, 1972.05.26.)