Az Orbview az első kereskedelmi jellegű képkészítő műhold. A sorozat első műholdját 1995. áprilisában indították útjára. A 740 km-es magas-ságban keringő műhold fedélzetén 2 atmoszférakutató berendezést helyeztek el, melyek a meteorológiai előrejelzések készítéséhez szolgáltattak képi informá-ciókat. Az 1-csatornás (0,777 µm) képkészítő rendszer térbeli felbontása 10 km-es volt. Az 1300 km széles lefedett terület és a 70°-os inklináció révén kétnaponta globális lefedést lehetett elérni. A műhold már befejezte tevékenységét.
Az OSC (Orbital Sciences Corporation) által épített SeaStar műhold (a SeaWiFS szenzort a Hughes Santa Barbara Research Center fejlesztette ki) nevét a pályára állítás után OrbView-2-re módosították és az irányítás az OSC-ből kiváló ORBIMAGE nevű társasághoz került. Az OrbView-2 pályája napszinkron, a pályamagasság 705 km, a műhold helyi idő szerint 12 óra 20 perckor halad át az Egyenlítő fölött leszálló pályáján. A műholdat 1997. augusztus 1-én állították pályára a tervezett élettartam 7,5 év. A műholdon csak a SeaWiFS berendezés végez tudományos méréseket. A SeaWiFS projekt a NASA ESE (Earth Science Enterprise) program része.
SeaWiFS berendezés
A multispektrális képkészítő rendszer (SeaWiFS) naponta teljes lefedést biztosított a Föld teljes felületére. A berendezés 8-csatornás, 6 sáv a látható fény, 2 sáv a közeli-infravörös tartományba esik.[73]
A képeket valós időben lehetett rögzíteni a HRTP típusú földi állomásokon, pl. a Goddard Űrközpontban (GSFC – Goddard Space Flight Center, USA), globális (GAC) és lokális (LAC) jellegű, rögzített adatokat a GSFC-n kívül, pl. az ORBIMAGE központjába is továbbítani lehet.
6.12. táblázat - A SeaWiFS szenzor spektrális tartományai
|
sáv |
hullámhossz (µm) |
|
1 |
0,402-0,422 |
|
2 |
0,433-0,453 |
|
3 |
0,480-0,500 |
|
4 |
0,500-0,520 |
|
5 |
0,545-0,565 |
|
6 |
0,660-0,680 |
|
7 |
0,745-0,785 |
|
8 |
0,845-0,885 |
A műholdas adatokból az óceánra vonatkozó standard globális színtérképet állítanak elő. A standard terméket a GSFC EOS adat és információs rendszerének (EOSDIS) szolgáltató központjába (DAAC) továbbítják, mely a SeaWiFS adatok archiválását végzi, valamint terjeszti azokat a tudományos kutatók részére.
A SeaWiFS működtetése során szerzett tapasztalatokat felhasználták a MODIS berendezés fejlesztésekor, másrészt segítik a jövőbeni NPOESS (National Polar-orbiting Operational Environmental Satellite System) programban szereplő VIIRS (Visible/Infrared Imager/Radiometer Suite) fejlesztését.
A SeaWiFS egy optikai szkennerből és egy elektronikai modulból áll (6.4. ábra). A térbeli felbontás 1,1 km (LAC módban) vagy 4,5 km (GAC módban), a lefedett terület szélessége 2801 km (LAC/HRPT módban) vagy 1502 km (GAC módban). Az ismételt lefedések közötti idő 1 nap, a radiometrikus felbontás 10 bit.
A tengerek színe (biooptikai tulajdonsága) a SeaWiFS berendezéssel nagy pontossággal mérhető. A szín változásai összefüggésben vannak a tengeri fitoplankton mennyiségével és típusával, melyek pigmentjei klorofilt tartalmaznak. A fitoplankton mennyisége nagymértékben befolyásolja a globális biogeokémiai fo-lyamatokat. Az elsődleges termelők, mint az algák és bizonyos baktériumok, melyek a tápláléklánc alsó szintjén helyezkednek el, a napsugárzásból vagy kémiai folyamatokból származó energiát használják fel. A tengeri növények hasonló mennyiségben kötik meg a légköri széndioxidot, mint a szárazföldi növények. A SeaWiFS szenzor a CZCS szenzor utódaként kétnaponta képes globális fedést biztosítani, ezáltal megérthető lesz, hogy óceánok milyen szerepet töltenek be a szén globális körforgásában és vizsgálható, hogy hogyan zajlik az óceánok és a légkör között bizonyos kritikus elemek és gázok kicserélődése.