Az ADEOS-II program célja, hogy a rövid életű ADEOS-I program után Japán jobban bekapcsolódjon a globális klímaváltozás hatásait vizsgáló nemzet-közi kutatóprogramokba (pl. IGBP – International Geosphere and Biosphere Research Programme), s ezekhez adatokat gyűjtsön, valamint meteorológiai és halászati alkalmazásokhoz nyújtson segítséget.
A műholdon elhelyezett két legfontosabb műszer, az AMSR (Advanced Microwave Scanning Radiometer) és a GLI (Global Imager) mellett megtalálható még a SeaWinds, a POLDER és az ILAS-II nevű berendezés is.
Az ADEOS-II a legnagyobb méretű japáni műhold (4x4x5 m) induló tömege 3680 kg, napelemszárnyai 11x29 m-esek, melyek 5000 W energiát biztosítanak.
A műhold indítása 2002. december 14-én sikeresen megtörtént, de mindössze 10 hónapos működés után (2003. október 25-én) az elektromos teljesítmény lecsökkent és a kommunikáció megszakadt. A Japán Űrügynökség (új nevén JAXA) szakemberei keresik a hiba okát, mely egyike lehet a 2003. októberében megerősödő napfolttevékenység is.[71]
Az ADEOS-II berendezései
Az AMSR (Advanced Microwave Scanning Radiometer) feladata a vízgőz, a csapadék, a tengerfelszín hőmérsékletének, a tengerfelszín közeli szelek, a tengerjég, stb. mérése, vizsgálata.[72] A mikrohullámú radiométer 8 frekvencia-tartományban (6,9–89 GHz között) végez méréseket, mindegyik sávban (kivéve 50 GHz-en) 2-féle polarizáltságú hullámokkal. Az antenna átmérője 2 m, mely az eddigi legnagyobb ilyen típusú antenna, a térbeli felbontás 89 GHz-en 5 km, 6,9 GHz-en 60 km, a lefedett terület szélessége 1600 km.
A műszer által mérhető paraméterek a következők:
az óceán fölötti légrétegek és felhők összes víztartalma,
a csapadék, és hómennyiség, talajnedvesség,
tengerfelszín hőmérséklete és a felszínközeli szél sebessége,
tengeri jég eloszlása.
A GLI (Global Imager) egy optikai szenzor, mely a földfelszínről visszavert napsugárzást érzékeli 36 spektrális sávban (23 sáv a látható fény és a közeli infravörös, 6 sáv a közepes infravörös és 7 sáv a termális infravörös tartományban). A térbeli felbontás nadírban 1 km (néhány sávban 250 m), a lefedett terület szélessége 1600 km. Számos olyan sávtartományban is érzékel, melyben korábban nem folyt mérés, pl. 0,38 µm (UV), 0,76 µm (oxigén elnyelési sáv), 1,4 µm (vízgőzelnyelési sáv). A GLI az ADEOS-I-en elhelyezett OCTS (Ocean Colour and Temperature Scanner) berendezés utódja. Feladatai közé tartozik: a szárazföldek, óceánok, felhők vizsgálata, valamint az infravörös sugárzás, felszíni hőmérséklet, vegetációborítás, jégeloszlás mérése, meghatározása.
Az ILAS-II (Improved Limb Atmospheric Spectrometer–II) nevű szenzor a magasabb szélességek fölötti sztratoszférikus ózonréteget vizsgálja, méri a CFC anyagok emisszióját. A spektrométer a Napot használja fényforrásként. A napsugarak a troposzféra felső részében és a sztratoszférában lévő ózon mennyiségétől függően elnyelődnek. A napsugarak légkörön kívül és a légkörön történő áthaladás utáni spektrumát összehasonlítva lehet az ózon mennyiségére következtetni. A spektrométer spektrális tartományai: 0,753–0,784 és 3–13 µm közé esnek.
A SeaWinds szkatterométer a NASA fejlesztése, a tengerfelszínről visszavert mikrohullámú sugárzást érzékeli, ebből következően a tengerfelszín felett fújó szelek sebessége és iránya mérhető.
A POLDER berendezés (Polarization and Directionality of the Earth Reflectance) a légköri aeroszolokról, a felhőkről, az óceán és a földfelszín által visszavert napsugárzást méri. A 2-dimenziós CCD-s berendezés (a CNES terméke) látószögmezeje 86°x102°, a felbontás 7x6 km. A szenzor spektrális tartományai: 0,443, 0,49, 0,564, 0,67, 0,763, 0,765, 0,865 és 0,91 µm.