A folyamatmodellezés -jellegéből adódóan- objektumok attribútumainak térbeli és időbeli változását vizsgálja, emiatt kézenfekvő a vektoros adatstruktúra alkalmazása. A raszteres modellekkel szemben a teret nem valamely szempont alapján osztályozzuk, hanem minden egyedi funkcióval bíró térbeli entitást önálló objektumnak tekintünk, az objektumok között pedig funkciójuktól függően kapcsolatokat jelölünk ki, melyek hatással vannak a modell viselkedésére. Például egy hidrológiai modellezésnél a forrás, a patak, és akár a patakmeder is lehet önálló objektum, melyek kölcsönhatása megfelelő függvények segítségével beépíthető a modellbe.
Egy vektoros környezetben a térbeli objektumokhoz mindig adatbázis társul. Ennek köszönhetően egy-egy objektum térhez és időhöz kötött attribútumokkal is egyaránt felruházható, az ezek közötti kapcsolatokat pedig az objektumok sajátos tulajdonságai által tudjuk értelmezni. Például két patak összefolyása után az új vízhozam a két eredő vízhozam összege lesz, vagy a vízgyűjtő és a patak objektuma között egyértelmű a folyásirány stb. Az objektumorientált adatbázis a bővíthetőség szempontjából is előnyös: modellünket újabb attribútumokkal tudjuk komplexebbé tenni, miközben az adatstruktúrán nem kell változtatni (12.6.ábra).
