A jegyzetnek nem célja a hidrológia tudományának bemutatása, azonban a legfontosabb mérföldköveket szeretnénk megemlíteni, hiszen a modellek nagy része azokon az alapösszefüggéseken, képleteken alapszik, amelyeket már akár több évszázada megismertek és leírtak.

Az első csapadék és vízhozam mérések Pierre Perrault (1608-1680) nevéhez fűződnek a 17. századból, aki a Szajna vízhozamát vizsgálta a csapadék, valamint a vízgyűjtő nagyságának függvényében. Perrault már rámutatott a párolgás, transpiráció, a köztes és felszíni lefolyás szerepére hidrológia ciklusban. Edme Mariotte (1620-1684) a Szajnán vízsebesség és keresztmetszet mérések segítségével először végzett vízhozam méréseket. Edmund Halley (1656-1742), angol csillagász már egyszerű párolgásméréseket végzett arra vonatkozóan, hogy kiszámítsa annak nagyságát a Földközi-tenger felszínéről. Eredményei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a folyók által a Földközi-tengerbe szállított víz pótolja a párolgás következtében fellépő vízveszteséget. Ezek az alapvető vizsgálatok vezettek azoknak a törvényszerűségeknek a megfogalmazásához, amelyek a 18. század folyamán születtek, s amelyek a hidraulika és áramlástan alapját képezik. Ilyen egyenletek pl. Bernoulli-törvénye és a Chezy-képlet.

A 19. században további összefüggések feltárására került sor, főként a felszín alatti vizek folyamatai terén: ekkor fogalmazták meg és írták le pl. Darcy- és Hagen-Poiseullie törvényét. A 20. században több beszivárgási modell is leírásra került, ezek pl. Kosztjakov, Lewis, Horton, Green és Ampt valamint Philip nevéhez fűződnek. Robert Manning (1816-1897) egy gyakorlati képletet fogalmazott meg a nyílt csatornákban végbemenő vízáramlás leírására, felhasználva Philippe Gauckler egy francia mérnök 1867-ben leírt egyenletét. George Stokes számításai alapján Osborne Reynolds (1842-1912) tanulmányozta a lamináris és turbulens áramlás jellemzőit: nevét a Reynolds-féle szám örökítette meg.