Az adatok térbeli koordinátákhoz való rendelését már a régmúltban is alkalmazták. Az ókori egyiptomi földmérések és geodézia, vagy a hajózás során elengedhetetlen helymeghatározás tulajdonképpen olyan koordinátákhoz kötött adatokat használt, mely joggal nevezhető adatbázisnak. A történelmi írások szerint a portugál uralkodó, hajós Tengerész Henrik (1394-1460) jegyeztette fel először a felfedezett szigetek neve mellé azok földrajzi koordinátáit. A reneszánsz várépítészet igényelte először a nagypontosságú geodézia adatbázist, mely szükségszerűen fejlesztette a topográfiát, vagyis a nagyfelbontású helyszínrajzi térkép készítését. A XVII. században a földrajzi térképek a felfedezéseknek köszönhetően gyorsan növekvő adathalmazt eredményeztek, melyek már napjaink kutatásainak adatbázisát is jelenthetik. A földrajzi térképek térképgyűjteményekké váltak és megszülettek az atlaszok. Napjaink térinformatika adatai gyakran tematikus térképek formájában jelennek meg. A XVIII. század elején jelent meg az első tematikus térkép, mely Edmund Halley Atlanti-óceánon végzett kutatásainak eredményét, a mágneses deklinációt ábrázolja izovonalakkal. A XIX. század nagy járványai idején született meg az adatnyilvántartás, mely egyenesen vezet napjaink hatalmas méretű adatbázisaihoz és az ezek kezeléséhez, elemzéséhez nélkülözhetetlen térinformatikához. A hírhedt 1855-ös londoni kolerajárvány idején készült Dr. Snow térképe, mely a halálesetek és az ivóvíznyerésére használt kutak elhelyezkedését ábrázolta (1. sz. ábra).

A térkép alapján sikerült beazonosítani a fertőző forrást, megakadályozva a járvány továbbterjedését. A XX. századra szükségszerűen kialakult a számítástechnika. Az első hatalmas szobányi méretű számítógépek segítségével tárolták és dolgozták fel a korabeli adatbázisokat. Tematikus adatok megjelenítésére az első számítógépes alapú diagram 1962-ben készült. Az adatnyilvántartást és az adatelemzést először Kanadában alkalmazták 1963-ban, a hatalmas erdőségek állapotfelmérése céljából. A program vezetője Roger Tomlinson volt, aki ez első térinformatika rendszer megalkotója.

A számítógépes alkalmazások gyorsan és széleskörűen terjedtek, a számítógépes grafika fejlődése nagyban segítette a megjelenítés látványos jellegét. Az úgynevezett CAD (Computer Aided Desing) programok elsősorban látványos megjelenítést eredményeztek, de segítették az értelmezést is. A térinformatika szakemberei így segíthették a döntéselőkészítést, a telephely-kiválasztást, modellalkotást. A térinformatika alkalmazási területei folyamatosan bővülnek, napjainkban leggyakrabban a földrajztudomány, hidrológia, területfejlesztés, környezetvédelem, geodézia, geológia, mérnöktudományok, orvostudomány, és a régészet területén használják.