A METEOR-1 program
A Meteor nevet kapta az 1969 óta működő, alacsony pályamagasságú (LEO, Low Earth Orbit) szovjet/orosz műholdsorozat. Ezt megelőzően is indítottak meteorológiai célú műholdakat, 1966. június 25-én az elsőt, Kozmosz-122 néven, majd további ötöt a Kozmosz sorozatban 1969-ig, amikor a program hivatalos neve Meteor lett. A Meteor 1–3 különböző fedélzeti műszerezettségű és pályatulajdonságú műholdsorozat. A jelenleg is működő Meteor-3 sorozat tagjai hordozzák a legfejlettebb műszereket.
A Meteor-1 sorozatban, 1966 és 1977 között, 25 műholdat állítottak pályára. A műholdak feladata a gyakorlati meteorológiai észlelések, időjárási előrejelzés, valamint egyéb meteorológiai tudományos célú megfigyelés elvégzése volt. Az első 9 műhold 650 km-es, a továbbiak 900 km-es magasságban, nem-napszinkron pályán keringtek a Föld körül 81-82°-os inklinációval.
A Meteor sorozat tagjai, a NOAA–TIROS sorozathoz hasonlóan, naponta többször végigpásztázzák a teljes földfelszínt, időjárási adatokat szolgáltatnak, érzékelik a felhő- és a jégborítottságot, mérik a légköri sugárzásháztartást, de emellett biztosítják az időjárási frontok, a felső troposzférikus áramlások tanulmányozhatóságát.
3.7. táblázat - A METEOR-1 műholdsorozat szenzorjainak adatai
|
név |
típus, feladat |
spektrális sáv (μm) |
képszélesség (km) |
felbontás (km) |
|
TV |
TV optikai eszköz |
0,4–0,8 |
1000 |
2-3 |
|
IR |
infravörös TV |
8–12 |
1000 |
20 |
|
AC |
sugárzásháztartás mérő, napsugárzás fluxus, földfelszín hősugárzás, felhőborítottság mérése |
0,3–30 |
1600 |
40x50 |
A METEOR-2 program
A Meteor-2 nevű meteorológiai célú, szovjet/orosz műholdprogram keretében 1975 és 1990 között 21 műholdat állítottak pályára. Egyidejűleg 2-3 műhold működött közel-poláris, nem-napszinkron pályán. A pálya átlagos magassága 900 km, az inklináció 81–82° volt.
Fedélzeti szenzorai három nagyobb műszeregyüttesbe csoportosíthatók:
VIS és IR szkennerek,
10-csatornás pásztázó radiométer,
egy sugárzás fluxus erősségmérő (RMK) berendezés.
Ezek továbbfejlesztett változatai szerepelnek a Meteor-3 sorozat elemein.
METEOR-3 program
Az első szovjet/orosz Meteor-3 műholdat 1985. október 24-én bocsátották föl a földmegfigyelési program keretében. Jelenleg is ez a generáció működik. A sorozat feladata megegyezik a korábbi Meteor programok célkitűzéseivel. A pálya nem-napszinkron, közel-poláris, az inklináció 82,5°, a pályamagasság 1230 km. A keringési idő 109 perc. A Meteor-2 műholdakénál magasabb pálya miatt szélesebb a lefedett terület és így teljes, globális lefedés lehetséges.
A Meteor 3M-N1 felbocsátása 2001. december 10-én történt.
A METEOR-3 szenzorai
A TV (Televíziós kamera) rendszerben MR-2000M és MR-900B kamerák szerepelnek. Feladatuk a látható fény és a közeli infravörös tartományban (0,5-0,8 μm) a nappali felhőborítottság vizsgálata. Az MR-2000M felbontása 1 km, az MR-900B esetében 3 km. A képszélesség 3100, illetve 2600 km. Az előállított termékek lehetnek: önálló, egyedi képek; a vevőállomás 200 km-es körzetén belül mozaikképek; fotómozaik a Föld különböző területeiről (2-3 felvétel naponta); 5 naponként mozaik az arktikus és az antarktikus óceánokról.
Az OPS (Optical Scanning System) nevű optikai pásztázó rendszer két részből áll. Az IRR (Infrared Radiometer) elektromechanikus infravörös (10,5–12,5 µm) radiométer a hőmérsékletet méri. A lefedett terület szélessége 3100 km, a térbeli felbontás 3 km (valós idejű mód) és 0,7x1,4 km (tárolt adat mód), a felszíni hőmérsékleti tartomány 223–313 °K. Az MCS (MultiChannel Spectrometer) 10-csatornás infravörös (9,65-18,7 μm) radiométer, mely a légkör hőmérsékletét méri. A térbeli felbontás 42 km, a lefedett terület szélessége 1000 km.
Az RMS (Radiation Measurement System) berendezés a sugárzást méri.
A TOMS (NASA szenzor) a légkör függőleges ózontartalmának mérésére szolgáló, 6-csatornás (0,3125–0,38 µm) berendezés. A lefedett terület szélessége 3100 km, a felbontás 47x47 km nadír helyzetben. A műszer megfelelője a Nimbus-7 műholdon található.
A SCARAB nevű pásztázó radiométer francia-német-orosz együttműködés eredményeként jött létre. A földi sugárzásháztartással kapcsolatos adatokat gyűjti a légkör felső részében. Spektrális sávok: 0,2–50, 0,2–4, 0,5–0,7 és 10,5–12,5 µm.